Mi az él?

Főnévi értelemben az ékek azon részét jelenti, ahol a folyamatosan nulla felé konvergáló anyagvastagság majdnem eléri a nullát...

"ÉL"

Ennek a hangsornak a magyar nyelvben több jelentése van.
Igei értelemben a biológiai tevékenységet folytató rendszerek legfontosabb tevékenységét jelenti.
Főnévi értelemben az ékek azon részét jelenti, ahol a folyamatosan nulla felé konvergáló anyagvastagság majdnem eléri a nullát. (Természetesen gyakorlatban nem lehet nulla az anyagvastagság, de az élnél tekintsük azt elhanyagolhatóan kicsinek.

Induljunk el az éktől:

Az ék segítségével - amely tulajdonképpen egy lejtő - tudunk különböző anyagokat szétválasztani, emelni vagy kitámasztani.
F = FnyX2h/l ahol Fny a távolító erő, a h az ék szélessége és l az ék hossza.
Alkalmazása: fejsze, kés, véső...
No nem olyan "kínai"az a képlet, mint amilyennek első látásra tűnik.
Minél kisebb az ék szélessége, vagy minél hosszabb az ék, annál kisebb befektetett erő szükséges ahhoz, hogy azt a bizonyos anyagot szét válasszuk.
Másként kifejezve minél kisebb az ék szöge, annál kisebb erő szükséges a behatoláshoz.
(Természetesen kés esetében a a hossz és szélesség jelentéstartalma megváltozik a fentiekhez képest. Amit az éknél hossznak neveztünk, az a késnél szélesség lesz,ami az éknél szélesség, az a késpenge vastagságát fogja jelenteni.)

Nagyon egyszerű. Csináljunk vékony pengéket, pici élszöggel.
Igen ám, de minél kisebb az ékszög, annál sérülékenyebb a penge.

DE...

Az ék példa az alkalmazott élszalag szögeire asszociál, ami fontos tényező a repedés (vágás) továbbterjedéséhez szükséges erőnél is, de gondoltam kitérek maga az ék mikéntjére is...
Azaz, hogy mennyire "ék" az ék. A vágás ugyanis azzal kezdődik, hogy az él nyomást fejt ki a vágandó felületre, feszültséget hozva létre. Ezt nevezhetjük felületi nyomásnak. Egy ideig csak rugalmas alakváltozást hozva létre az anyagba, folyáshatárt elérve majd a szakítószilárdságot meghaladva pedig "kettéválasztva" azt. Így az elméletben nulla felülettel rendelkező él által kifejtett nyomás végtelen nagy lenne, de természetesen mikroszkóppal megnézve látszik, hogy bizony nem így van, az élt csak elméletben lehet "nullára" kihozni, mindig marad egy kis letörés, lekerekítés (legtöbbször kisebb-nagyobb rádiuszban végződik). Tehát minél kopottabb az él, annál nagyobb felületen érintkezik a vágandó anyaggal, ergo annál nagyobb erő szükséges ugyanakkora felületi nyomás létrehozásához. A helyzetet tovább bonyolíthatja, hogy mennyire rugalmas anyagot vágunk. Pl. egy alma általában ebből a szempontból rideg, egy viszonylag kopottabb késsel is könnyen készül a kompót, de ha megnézünk egy paradicsomot (ilyen szempontból talán az egyik legkritikusabb dolog a konyhában), látható, hogy nyomás hatására egy darabig követi a héja az alakváltozást, ezáltal "felfekszik" a kés élére, növelve annak felületét, megnehezítve a vágást és a lecsókészítést.
Itt érdemes kitérni arra is, hogy mennyire sima egy él... ugyanis (szabad szemmel megint csak nehézkesen) belátható, hogy az élezés során keletkezett karcok egyfajta mikrofogazást adnak az élnek, minél finomabb a befejező csiszolás annál sűrűbb ez a "fogazás", annál "finomabb" a vágás. Igen ám! De egy-egy ilyen "fog" segíthet is a vágásban, mert a vágandó anyaggal való érintkezés során csökkenti az él felületét, ugyanis ezek a fogak érnek oda elsőként, ezeken a pontokon növelve a felületi nyomást, utat engedve a vágásnak. Szerintem sokan tapasztaták, hogy ugyan egy durva kővel, de élesre fent késsel milyen könnyen megy a paradicsomkarikázás...

Szóval: kis ékszög = kis erővel tudunk vágni.
Nagy ékszög = nem sérül az él.
Hogyan oldjuk fel az ellentmondást?
a. válasz:
- kompromisszummal.
Vagyis megtaláljuk azt a szöget, ahol az ék még viszonylag könnyen behatol, de az ék anyagának már elég tartása van ahhoz, hogy ne sérüljön.
Az "skandináv élek" ennek szellemében lettek megalkotva. (A mai értelemben használt skandináv él ugyanis nem más, mint egy lapos anyag, amely alul ékben végződik.)

b. válasz:
- kombinálunk.
Amikor a kompromisszumot nem érezzük kielégítőnek, kombinálni kezdünk.
Vagyis a pengekeresztmetszetünket 2 ékből alkotjuk meg.
Az első ék szöge megegyezik a "skandináv él" szögével, csak a penge keresztmetszetének sokkal kisebb hányadáig ér az ilyen módon csiszolt rész, mint a "skandinál".
Nevezzük ennek a résznek az élszögét elsődleges ékszögnek. (Nem én vagyok ilyen okos, nem én adtam ezt a nevet.)
A penge fölötte levő részét egy másik ékből alkotjuk meg. Ennek az szöge már sokkal kisebbre választható, ez a másodlagos ékszög.
Ez a megoldás azt eredményezi, hogy a vágandó anyaggal először találkozó ék kellően erős, nem fog könnyen sérülni. A penge további részét adó második ék viszont nem jelent nagy ellenállást a penge teljes behatolása közben = élszalagos kés.

DE

Az igazi skandi nem egyenes, hanem holkeres.
Van egyenes is, de az magasabra van köszörülve.

Itt az a kérdés, hogy kell -e az az egyenes felület?
Kell -e, hogy élezéskor az egész -kb 10-12mm magas leélezés - leélezési felületet - ami jó esetben mondjuk 59HRc - álladoan át keljen csuszakolni.(illtve,hogy jobban vág - e az egyenes felület? Van -e előnye, mi a hátránya ?)
Nekem nem hiányozna ;)
Én úgy gondolom hogy anno, amikor már összeért egy egyenes felületté a holker, az élezések miatt, a tulaj elvitte egy késeshez a kést, hogy csinálja meg újra holkeresre.
Ez igazolandó, megfigyelhető a régi puukkokon, hogy a leélezést nem igazán dolgozták ki, vagyis simán köszörű nyomosan hagyták, hiszen ugyis összekarcolta a tulaj élezéskor (van pár puukkos könyvem, pl Havard Berglad könyveiben, még a damasztpengés puukkok leéelezése sincsen szépen kicsiszolva, kb P240 lehet vagy még annyi sem). Egyszerüen ez nem volt lényeges dolog, sokkal fontosabb volt az ergonomikus markolat és az éltartó, könnyen élezhető penge.
Még valami. A puukko, egy olcsó kés volt anno, sokszor saját maguknak készítették az emberek. A pengét ha nem tudták megcsinálni megvették, nem túl drágán hiszen az is helyben készült. A szép fa adott volt, az aggancs is, a bőr a tokhoz szintén. Hogy mit szeretnék ezzel mondani, azt, hogy ezeket a késeket nem gondolták túl, úgy mint most: nem akarták hogy örök életre szóljon, nem akartak vele fákat kidönteni, egyszerű, olcsó munkakések voltak, amiket sokrétű felhasználásra teveztek. Amikor elkopott a penge vagy kicserélték vagy "eldobták" a kést.

Kocsis Ferenc, Palcsesz Imre, Szántó Szabolcs