A kés részei

A kések legfontosabb része a penge. A fok (gerinc, hát) a penge felső, egyenes vagy ívelt része a markolattól a hegyig vagy a fokélkezdetéig terjedően...

Az él:

a kés legfontosabb része, ezzel dolgozunk, vágunk.

Leélezési vonal:

ettől a vonaltól vékonyodik a penge vastagsága, elvileg nullára. Fontos, hogy a leélezési vonal honnan indul, hiszen ez adja meg az élszöget. Ha a fok felé toljuk ezt a vonalat, az élszög egyre kisebb lesz. A kés vágóképessége növekszik, de bizony egyre érzékenyebb és kényesebb lesz, hiszen vékony. A dilemma hasonló, mint a keménység és a szívósság viszonyánál. A penge vastagsága is nagyban befolyásolja, hová kerüljön a leélezési vonal. Vastagabb, 4 - 5 - 6 mm-es pengénél akár a penge fokáig is vihetjük, ha elég szívós(!) az acél, míg egy vékonyabb pengénél,(2 mm) akár a feléről vagy lejjebb is indulhat a vonal. A skandináv késeknél láthatunk ilyet, de ha ez egy 5 mm vastag acélon van, akkor az már baltaél szerű kialakításs, erősen repeszt.

A hegy:

finom munkára szolgál. Ha jól működik, akkor "kényes jószág", hiszen vékony, és könnyű letörni.

A fok:

a késnek ama része, amely az éllel szemben található, és itt a penge anyagának még teljes a vastagsága.

A fokél:

Megkönnyíti a szúrást, hiszen a penge fokából kiköszörült él rombusz keresztmetszetűvé teszi a hegyet. A fokél igazán kardoknál, szablyáknál volt fontos, mert azok pengéje ritkán volt tűhegyes. A néha 40 - 50, sőt 60 mm -es pengeszélességnél szükség volt a fokélre, hogy ne csak vágni lehessen a karddal, hanem szúrni is. A mai késeknél nem hiszem, hogy komoly különbség lenne egy éles, hegyes vagy egy fokéles kés szúrása között. Inkább csak mutatós, díszítő jellegű, és persze könnyebb letörni a hegyet. A fokél és a leélezési vonal találkozásánál létrejövő gerinc, határozott vonal feldobja a penge látványát. A fokél soha nem igazi él, hiszen egy 4 mm-es pengevastagságnál 5 - 8 mm -ről leélezett anyag kb. egy hidegvágó véső élszögével egyezik meg.

A pengetükör, ricasso, tálung:

a pengének az a része, amely a kézvédő és az él kezdete között helyezkedik el. Ha az él a "fej", akkor ez a része a penge "nyaka". Itt alul - fölül teljes vastagságú az acél. Nem is lenne értelme a kézvédőig élezni, hiszen az első 5 - 10 mm -es résszel nem lehet vágni, nem hozzáférhető. A pengetükör, a német Klingenspiegel fordítása; a hagyományos magyar bicskakészítők tálungnak hívják (magyarosan). Használatos a ricasso név is, ami a XVI - XVII. századi tőrkardoknál jelent meg először, és ezt az elnevezést átvitték a késekre is. Angol, német, francia, sőt cseh és szlovák nyelven is ricassónak nevezik.

A markolat

A markolat lehet az acélra szegecselt (két oldalról), csavarozott, ragasztott, fúrt, öntött. Dobókéseknél gyakori a markolat teljes hiánya, illetv a levehető markolat.

Kézvédő, ujjvédő, ami bicskáknál bakni:

nevében szerepel a funkciója. A kézvédő kiemelkedik mind a markolat, mind a kézvédő éle felé, és nem engedi rácsúszni az ujjakat az élre. Ez az alkatrész többnyire fémből, rézből, alpakkából, acélból vagy rozsdamentes acélból készül, de lehet csontból vagy szaruból is, illetve mostanában a markolat saját anyagából kerül kialakításra. A kéz védelmén kívül még egy feladata van, megvédi a markolat anyagát az ütésektől és a repedésektől. Mekkora legyen a kézvédő? Ha kicsi, átcsúszhat rajta az ember ujja, ha nagy, akadályoz a munkában. Újabb kérdés és választási lehetőség, és újabb vitatkozási alap. Van olyan kés, amelynek nem emelkedik ki a kézvédője, egy vonalban van a markolattal, sőt néha az élvonal alatt található.

A kések legfontosabb része a penge. A fok (gerinc, hát) a penge felső, egyenes vagy ívelt része a markolattól a hegyig vagy a fokélkezdetéig terjedően. Általában élezetlen, egyenes, lapos, letört vagy lekerekített, illetve részben vagy teljesen élezett, fűrészfogas vagy csipkézett, esetleg különlegesen kiképzett (sörnyitó, drótvágó, bélkampó, stb.).

A fokél a penge hátának a fok végétől a hegyig terjedő része. Általában részben vagy egészében élezett, többnyire egy oldalról köszörült. Az úgynevezett hamis fokél a penge fokélet imitáló elvékonyítása, tényleges vágóél kiképzése nélkül. Az ilyen késeken a valódi fokél utólagos kialakítása többnyire lehetséges.

A hegy a fok, fokél vagy hamis él és a valódi él találkozási pontja.

Az él a penge markolattól illetve a ricassótól a hegyig terjedő alsó, élezett része. Kétélű pengéken a fok is részben vagy egészben élezett, vagy ha úgy tetszik, az igazi kétélű pengéken hiányzik a kés foka. A kés éle a penge keresztmetszetétől és a kés használati céljától függően változatos kialakítású lehet (sima, hullámos, recés, fűrészes, stb.), élét a penge anyagától, keménységétől, keresztmetszetétől, éltípusától, és az igénybevételtől függően hosszabb - rövidebb ideig megtartja.

A has a penge általában egyenes vagy enyhén ívelt élét köti össze a heggyel. Általában végig élezett. Minél nagyobb a has, annál jobban vág a penge maga.

(A vércsatorna a penge lapjába egyik vagy mindkét oldalon egy vagy több példányban bemélyített hosszirányú vájat, és nevével ellentétben többnyire a kés könnyítését szolgálja.)

A kés alakját a rendeltetés és a felhasználási mód határozza meg. Más alakot kíván a döfés és a vágás, a legtöbb pengét azonban igyekeznek univerzálisan kiképezni. A funkcionalizmus mellett komoly szerepe van a kulturális hagyományoknak is. Bizonyos pengék bizonyos területeken váltak divatossá és jellemzővé.